I.
A másik emberről alkotott tömör nevek, jellemzések Kapuvár környékéről:
Sedreférc: kicsit kótyagos, féloldalas, hebehurgya ember
Cemende: felnőtt, vagy a felnőttséghez közel álló, haszontalan, bámész, kicsit ügyetlen fehérnép, eladósorban lévő lány
Genye-gonya: igénytelen öltözetű, szétszórt, a munkában nem precíz, kivetni való ember
Zanót: nagyot mondó, az italozásra hajlamos, szélsőséges ember
Nyehe-nyühe: hasonlatos a genye-gonyára + lassú és körülményes ember
Zabajnac: hirtelen haragú, dühkitörésekre hajlamos, szangvinikus
Gabórgya: hasonlatos a zabajnachoz, csak állandó jellegű
Kajneszes: hasonlatos a zabajnachoz és a gabórgyához
Silapsi: igénytelen, elhanyagolt, magára keveset adó
Koszapila: lesújtó. Lealacsonyító ítélet a másik emberről
Hausznyeg: nem sorba illő, abból kilógó ember
Bászli: gyáva, túlzottan óvatos, félénk ember
Dezentor: pubertáskori fiú, legényke kedveskedő megjelölése
Mufurc: amikor a kedvetlenség, vagy a búskomorság az arc vonásaira van írva
Lancmag: lassú, lusta, rest, nehézkes
Kele-kóla: eszelős, meggondolatlan, megbízhatatlan
Nyüszlet: szánalmat keltő, jelentéktelen ember
Ordenári: a mértékadó szokásoktól, ízléstől, magatartástól mélyen elütő
Nyakusz: hosszúnyakú, nagy ádámcsutkájú ember
Hertelen szőke: világos, kesehajú (am.hirtelenszőke)
Banga: buta, rosszfejű, emiatt megbízhatatlan ember
Hőrögető: mindig a kiabálást tartja a meggyőzés fő eszközének
Bugrec: kilóg a sorból (bár lehet, hogy a szó szláveredetű)
Modrovics: komor, mindig gyanakvó tekintetű ember
Nyikori: mindig fanyalgó, ájtatoskodó, nyafogó ember
II.
Az alábbi megjelölések tárgyat, fogalmat egyaránt jelölnek (jelöltek):
Puruc: korabeli testre szabott varratos mellény
Hupolag: dudor, daganat az állat testén
Sül: általában szarvasmarhák nyakán keletkezett dudor (tumor), amely egy idő után kifakadt és lassan gyógyult
Finak: fából készített fogantyús állati eledel (zab) kiosztására szolgáló alkalmatosság
Futrács: előre kiadagolt, összekötött takarmány (széna, lucerna stb.)
Kotroc: állati ketrec
Izík: lerágott takarmány-maradék
Bürü: egyetlen palló, vagy gerenda az árok, vagy víz fölött
Vatolaj: fából készített elölnézetben a hordóra hasonlatos, csak jóval „rövidebb” ivóvíz tárolására szolgáló, a vizet hűvösen tartó, hátra vethető alkalmatosság
Kettes fazék: egyetlen fogantyúval ellátott, de két zománcozott edényt magába foglaló ebédhordó
Gőböl: hízott ökör
Langalló: kenyérsütéskor a megkelt tészta maradványából, laposra nyomott tészta, a kenyér bevetése után rövid időre a forró kemencébe téve fölséges, felejthetetlen eledel fokhagymával, vagy tejföllel
Porósza: kukorica darából, őrült mákkal, vagy dióval lepényesített kitűnő sütemény
Rénye: tojásrántotta
Bille mácsik: előzőleg kör keresztmetszetre hengerelt kifőtt tészta
Ides káposzta: paradicsomos káposzta
Melence: a zománcozott lavór fából készült elődje
Tuli: fekvő alkalmatosság, amelyet az ágy alá lehetett betolni, illetve kihúzni
Bilicke: a hajdani fiúk egyik legkedveltebb játéka
Buborka: uborka
Nyíg: nyűg
Bí: bő
Hí: padlás
Pinka: az ún. stráfozásnál a bank helye
Stráfozás: előre a földre meghúzott vonalra meghatározott távolságból fémpénzek célzott dobása mindaddig, amíg nincs telitalálat, azt követte a rázás, majd a mutyizás stb. stb.
Míhe: méh
Divó: dió
III.
Az alábbiakat csak megjelölöm, magyarázat nélkül. …
Vonyogó, gerze-mürze, fürgető, tézsla, serágló (saroglya), burkus, zsompor, zséter, sifli, serbli, cekker , nyújtó, trák, kamásli, háncsik, stanecli, csippa (gledicsí), parula, reguta, kászli, svekedi madzag, föcsörög (az eső), temerdëk, ezentíg (ezután), szőcsing, gunyó (kunyhó), fölöstököm (reggeli), hara ruha, hajcühej, reszkír-kucséber, csömöllet, kurugla, mennyeköző geleszta, szapirka (sziporka), káskét, iszíl, pezslag, sőg (süveg, föveg, kalap, sapka).
