Néhány dolog Rómáról.
Az egyik első benyomás az, hogy Róma piszkos, szemetes és tele van graffitivel.
Ez utóbbiból annyi van, hogy mi itt már régen szégyellenénk magunkat a turisták
előtt. Az olaszok azonban úgy vannak ezzel, hogy látszólag nem vesznek róla
tudomást, így aztán idővel én sem - és ehhez nem kellett két nap, mert e két
napban annyi gyönyörű, megdöbbentő dolgot láttam, mely messze elhomályosítja a
jelent. Róma varázsa ugyanis nem csak a jelenében van, hanem – főleg - a
múltjában. Itt minden kőnek illata van, minden mélyedéshez, épülethez,
romligethez történet kapcsolódik, melyekhez versek, novellák, regények,
szimfóniák, dalköltemények, operák, színművek tapadnak, keresztény egyházi
személyeket liturgikus eljárási rendek megalkotásához vezettek, melyek, míg
világ a világ állnak és hirdetik egy rég letűnt kor színeit, illatát, formáit és még a gondolkodásmódját is. Rómában a romoknak
színük van. Ez a szín nagyon ősi, nem láttam még ilyen színű romokat, sőt ilyen
színt sem, és nem láttam még ekkora romokat sem sehol. Caracalla Termái például
akkorák, hogy a Westend Center ki tudja, hányszor férne el benne. Igaz húsz
évig építették. És a kétszáz valahány római császárból mindegyik akarta, hogy a
világ emlékezzen rá és még régen haláluk után is (meg)emlegessék a nevüket –
még az is, aki csak egy napig, vagy még addig sem volt császár. Jó néhányuknak
sikerült. Például Augustusnak, Vespasianusnak, Titusnak, Neronak, Commodusnak,
Septimus Severusnak, Diocletianusnak (nem jó a sorrend, de mindegy). Nevek:
Circus Maximus, Palatinus domb, Pantheon, Via dei Fori Imperiali, Forum
Romanum, Vesta szüzek, Titus Andronicus, Capitolium, Caput Mundi, la Bocca della Veritá, Piazza
Venezia, piazza-k, via-k, palazzo-k, mint a Palazzo Barberini, a Palazzo
Borghese, Tevere-sziget, Angyal vár, Bernini, Vatikán, spanyol lépcső, Palazzo
Vittorio Emanuelle II., Laterán, Trastevere, Michelangelo, Szt.Péter tér, Via
Giubbonesi, Via Appia, római arisztokrácia. Tudtad, hogy a parlament eredetileg
"beszélő hely", a mai olasz pedig azt kérdi, hogy "tu parla
italiano"? Si o no (io no parlare e tu? Tu parla inglese - un poco). Egy
olasz hölgy így káromkodik az utcán fülem hallatára: "porca miseria"! A
szennyvízelvezető csatorna fedelére mindenhol azt írják ma: S.P.Q.R. - Senatus Populusque Romanus - vagyis a Római Szenátus és a Római Nép (évezredeken átívelő négy betű ez). Az ókori Róma, a "cittá" a lábunk alatt van, benn a földben; ma álló épületek pincéin lehet lejutni a régi utcákra, terekre, le a sötétbe, a rétegződés kétezer évvel ezelőtti állapotát ott lehet megszemlélni, ha lehet. A Piazza Navona egyik sarkán álló épületből például le lehet jutni egy megmaradt kis térre, ahol egykor a Római Tűzoltóság állt...a térről szűk utcák vezetnek jobbra-balra el. Két emelet mélyen ... hát nem hihetetlen?! Ebből semmit nem látunk a felszínen ...
A
Trevi-kút előtt ma is "római katonák" álldogálnak és mutogatják
magukat a távolról jött japánoknak meg a mindenhol hangosan beszélő
amerikaiaknak. Amerika sem pite, itt láttam azt, hogy diákok (talán
Chicago-ból) saját maguk idegenvezetői Rómában. Ezt úgy kell elképzelni, hogy
elérkeznek valahova (pl.: a Augustus Császár romos emlékművéhez), ott kiáll
valaki a csapatból és elmondja, hogy itt mi állt, mi történt valaha, és most mi
a helyzet. A többiek meg kérdéseket tesznek fel neki a jellegzetes orrhangos,
rágcsáló (vagyis: nem oxfordi) angollal, mire amaz válaszol. Szóval, le a
kalappal. Kispapok Aprilia motorokon, a reverendába belekap a szél – ha már a
hajukba nem tud. Jut eszembe, ott olvastam, hogy a New York-i rendőrség (NYPD)
Aprilia 150-es motorokat vesz. Gondolom egy Salvatore Brusatti a rekap. a West
Side–on - de nem járnak rosszul ezekkel a gépekkel, jól néznek ki és úgy lőnek
ki a zöld lámpánál, hogy jó nézni őket ... A sávok nem azért vannak az úton,
hogy róluk a legkisebb mértékben is tudomást vegyél, hanem azért, hogy örök
mementót állítsanak az emberi munka feleslegességének. Az út ugyanis azért van
Rómában, hogy teljes szélességében kihasználd. Ha négy autó fér el rajta első
látásra, biztos lehetsz benne, hogy legalább hat fog egymás mellett toporogni
gyűszűnyire kicentizve a réseket. A kismotorosok hangya-seregén azonban nem
járhat túl az eszed, a közlekedési fantázia a pozíció elfoglalásában határtalan - saját szememmel
láttam.
Még egy
jellemző adalék: a kockás abroszos vendéglőben este vörösbort kérek, fehéret
hoznak, két salátát kérünk, egyet hoznak, viszont kihoznak két ételt, amit nem
kértünk, azok közül az egyiket a cég ajándékaként, a számlán hozzáraknak még
egy vizet, amit nem ittunk, ezt rövid úton tisztázzuk. Mindezt lazán,
mosolyogva, mellyel helyrebillen sok minden. Az is igaz, hogy a fehér bor is
nagyon jó volt, meg az összes étel is, amit kihoztak, akkor meg minek
görcsölni. A végén megdicsérem őket, hogy milyen jó volt minden, ezért kezet
fognak velem és majdnem a vállamra borulva kísér ki a fizető pincér.
Úgyhogy: Viva Italia, Viva Roma!
