Hvar - Vrboska - Horvátország

A képek a Hvar-szigeten lévő Vrboskán készültek 2012. augusztus 16.-án - mediterrán viszonylatban - kora reggel. Íme, a képek magukért beszélnek:

Riport apuval

Apu, valamikor 1995-ben, vagy 1996-ban. Nem a legjobb minőségű, de én nagyon örülök ennek is.

A hvari emberünk

Ezen a helyen fürödtünk Hvar partjainál egy öbölben, amikor egy idősebb helyi dalmát megkérdezte tőlünk angolul magyar beszédünket hallva, hogy magyarok vagyunk-e, majd rögtön belecsapva a lecsóba megkérdezte azt is, hogy, ha már egyszer magyarok vagyunk, tudunk-e más nyelven is beszélni, mint a magyar. Erre én kérdeztem tőle, ezt miért kérdi, mire azt válaszolta, hogy ő itt született Hvaron, ahol rengeteg a turista, és általában a magyarok azok, akik semmilyen idegen nyelven nem beszélnek, illetve kommunikálnak, csak a saját nyelvükön, magyarul; ő általában ilyen honfitársainkkal találkozott. Majd letolta a nadrágját és nudizott egyet a jelenlétünkben ;-) Nem zavartatta magát, minket meg nem zavart az akciója. Talán az zavarta mégis, hogy a megszokott helyén vagyunk, hogy nincs egyedül és, talán, hogy magyarok vagyunk, akikkel a tapasztalatai szerint nem tud majd beszélni, vagy beszélgetni és nem tud megkérni arra, hogy menjünk odébb, hiszen az az ő helye. Ez sohasem derül ki. Lett volna kedvem megvédeni a magyarokat, hogy nem igaz, hogy csak magyarul beszélünk, de átvillant, hogy a felvetése fején találja a szöget. Különben is, nem voltam ott, amikor magyarokkal találkozott, nem  tudom, hogy éppen akkor, mi történt. Az öreg az elmondása szerint németül, angolul és olaszul beszélt a horváton kívül. Könnyen el tudom képzelni, hogy olyan magyarokkal találkozott, ráadásul többször is, akik e nyelvek egyikén sem tudtak még csak megszólalni sem - öregbítve ezzel is azt a sztereotípiát, miszerint a magyar általában egynyelvű nép. Ez nem jó, büszkének lenni erre semmi esetre sem lenne szabad, de, hát ha egyszer ez van, akkor ez van. Én nem tudok ellene semmit sem tenni; legfeljebb azt, hogy személy szerint én elbeszélgettem az öreggel angolul, de, ha akart volna, akkor németül is megértettük volna egymást, de nem akart. Angolul sem akart sokat beszélni, inkább magában motyogott, miközben a szemközti partot nézte mielőtt meztelenül belegyalogolt a sós vízbe.