Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Érdekes, hogy a nagy csendben és napnyugta után hallani igazán az ősz neszeit, az elszáradt falevelek földre hullását. Kis nesz ez. Majdhogynem szemérmes nesz, mintha nem akarná jelezni a természet, hogy közeleg a tél.
