A parkolóban, ahol munkaidőben majdnem minden nap hagyom az autómat, lakik egy idősebb házaspár. Nekik is van autójuk. Abban laknak. Tudom, vagy fél éve figyelem őket. Mostanában úgy alakult, hogy reggelente éppen akkor érek oda, amikor kiszállnak az autójukból, este pedig éppen akkor, amikor visszaérkeznek valahonnan és beülnek a soha el nem mozduló kocsijukba. Szépen vannak felöltözve, új ruhákban, adnak magukra; meg nem mondaná az ember, hogy nincs lakásuk és éjszakánként ülve alszanak. Ma is láttam őket reggel is és este is. Este már benn ültek a kocsiban, nézték a forgalmat, beszélgettek és közben párásra lehelték az ablakaikat. Jól láttam. Közvetlenül mellettük parkoltam. Holnap is találkozom velük - gondolom.
