Delhi

Ez a levél majdnem teljes egészében fantazmagória, mert van némi valóságmagva és az az alábbi: 1. tavaly egyszer együtt vacsoráztunk egy indiai úrral; meghívott magához Új-Delhibe és Goába, 2. a héten ismét találkoztam vele, ezúttal egyedül és az indiai úr újra meghívott minket Új-Delhibe és Goába. Az igazsághoz tartozik, hogy természetesen nem megyünk sem Új-Delhibe, sem Goába, de azért én írtam egy levelet próbálva követni némi viktoriánus stílt (lásd alább), hátha mégis megyünk ... :

"Kedvesem,

ma találkoztam Rishi úrral, mint tudod, és ismét nagyrabecsülését fejezte ki irányodban értésemre adva, hogy mennyire szeretett volna most is találkozni Veled. Közölte, hogy lehetőségeihez mérten legközelebb júliusban, vagy augusztus tartózkodik újra Pesten. Látva tekintetét, bátorkodtam biztosítani arról, hogy majd akkor találkozhattok, hiszen olyan jó ember, remélem, ebben egyetértesz velem. Nem, nem remélem, hanem tudom, hiszen legutóbb is áradoztál felőle, mely egyáltalán nem volt feltűnő az együtt töltött szeptemberi este után. Nos, Rishi úr ismét meghívott minket Új-Delhibe, Blankástól, Gildástól és, hogy ebbéli szándékát nyomatékosítsa, ezt többször is lelkesen említette ma, sőt újra szóba került Goa! Hisz tudod, háza van ott a tengerparton, ami annyira tetszene Neked. Látva lelkesedését megfájdult a szívem, mert titkon tudtam, hogy soha nem volt kedved semmilyen utazást tenni a gyarmatokon, és merő ábránd az utazás, de kedvesem, ez nekem egyáltalán nem okoz örömöt! Jusson eszedbe nagynénéd, kinek birtoka van a kikujuk földjén Kenyában, milyen sokra vitte. Világot látni annyi, mint élni, kedvesem. Rishi úr ajánlatát azért fontold még meg, mert ő legalább olyan nagylelkű, amilyen őszinte és az ilyen embert nem kihasználni kell, hanem megbecsülni és megbecsülésünk jeleként meglátogatni őt annak a golf pályának a közepén lévő házában a tó partján, melyről ma fényképeket mutatott nekem. Óh, Rishi úr igazán kiváló ember! Ez jusson eszedbe, mielőtt döntesz.

Csók: I"

Csaba és Balázs

Mond csak, belegondoltál abba, hogy meghalt Csaba és meghalt Balázs is? Érted? Nincsenek többé! Fel tudod ezt fogni? Véget ért számukra a káprázat, amit közönségesen életnek hívunk. Meghaltak. Mind a ketten meghaltak. Csaba és Balázs. Mit mondjak? Mit írjak? Írjak a régi időkről? Írjak Csaba nevetéséről, arról hogy milyen jó focikapus volt, hogy együtt jártunk hegedülni? Írjak Balázs kacérságáról és arról, hogy mennyire, de mennyire szerette az életet és mennyire nem vett tudomást arról, hogy beteg? Írjak róla? Nem. Csak vedd tudomásul, hogy Csaba és Balázs meghalt.

Furcsa, két barátom nevét együtt ma kapcsoltam először össze közös sorsukkal. Ma már nem tudok többet írni sem. 

Majd egyszer

Majd, ha azt teszed, amit az apád,

Majd, ha azt hallod, amit ő,

Majd, ha ott élsz, ahol az apád,

Majd ha ott ülsz, ahol ő,

Majd, ha úgy élsz, ahogy az apád,

Majd, ha úgy jársz, ahogy ő,

Majd, ha azt látod, amit az apád,

Majd, ha azt hallod, amit ő,

Majd, ha azt érzed, amit az apád,

Majd, ha azt gondolod, amit ő,

Majd, ha az tetszik neked is, ami neki,

Majd, ha az nem tetszik neked sem, ami neki sem,

Majd, ha neked is úgy fáj, ahogy az apádnak,

Majd, ha te is úgy félsz, ahogy ő,

Majd, ha te is úgy örülsz, ahogy az apád,

Majd, ha te is úgy alszol, ahogy ő,

Majd, ha te is úgy ébredsz, ahogy az apád,

Majd, ha te is úgy szeretsz, ahogy ő,

Akkor, akkor már meg is halhatsz,

Ahogy ő.