Van a kertünkben két cseresznyefa. Mindkettőt mi ültettük, az egyiket hat éve, a másikat három éve. Az idősebbik idén fordult igazán termőre; annyit termett, hogy nem tudjuk sem leszedni, sem megenni - elajándékozzuk, ami marad (sok marad). A kisebbik is kitett magáért, de ő, szóval ő még tényleg kicsi. A szemei is kisebbek, viszont így is elég szépek. Meleg van és meg kell, hogy mondjam, a meleg cseresznyénél jobb a hűvös cseresznye. Tanulság nincs, csak ennyi, még egyszer: a meleg cseresznyénél jobb a hűvösebb cseresznye. Ezt nem győzöm hangsúlyozni!
Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Disable Copy and Paste
!->