Ez most egy rövid lesz, amolyan
gondolatfonal. Szóval, a hétvége talán legmeghatározóbb élménye egy
értelmezhetetlen bor elfogyasztása volt, melyet követően pedig az éjszaka jellemző
mozdulatsora az ágyból heveny káromkodások közepette való felugrálás és a
rohanás volt a némi és egy ideig csak átmeneti megnyugvást hozó pontra, melyet
mindközönségesen lehúzónak nevezek most. Aludni nem lehetett. Volt ott azért
pálinka és Unicum is. Nem sok, csak éppen annyi, hogy így együtt sok legyen.
Nem érte meg. Nem nyílt száj beszédre, nem nyílt mosoly egymásra és önmagában az
italok efféle keverésétől a kedvem sem lett szilajabb. Történt mindez Búbánatvölgyben.
Mondhatnám, a hely szelleme kísértett, de nem mondom, csak azt állapítom meg,
hogy nem bírom a tömény szeszt. Pedig nem volt sok …
