Régi öntésmajori kifejezések - még édesapám írta le őket kérésemre:

Sedreférc: kicsit kótyagos, féloldalas, hebehurgya ember, Cemende: felnőtt, vagy a felnőttséghez közel álló, haszontalan, bámész, kicsit ügyetlen fehérnép, eladósorban lévő lány, Genye-gonya: igénytelen öltözetű, szétszórt, a munkában nem precíz, kivetni való ember, Zanót: nagyot mondó, az italozásra hajlamos, szélsőséges ember, Nyehe-nyühe: hasonlatos a genye-gonyára + lassú és körülményes ember, Zabajnac: hirtelen haragú, dühkitörésekre hajlamos, szangvinikus, Gabórgya: hasonlatos a zabajnachoz, csak állandó jellegű, Kajneszes: hasonlatos a zabajnachoz és a gabórgyához, Silapsi: igénytelen, elhanyagolt, magára keveset adó, Koszapila: lesújtó. Lealacsonyító ítélet a másik emberről, Hausznyeg: nem sorba illő, abból kilógó ember, Bászli: gyáva, túlzottan óvatos, félénk ember, Dezentor: pubertáskori fiú, legényke kedveskedő megjelölése, Mufurc: amikor a kedvetlenség, vagy a búskomorság az arc vonásaira van írva, Lancmag: lassú, lusta, rest, nehézkes, Kele-kóla: eszelős, meggondolatlan, megbízhatatlan, Nyüszlet: szánalmat keltő, jelentéktelen ember, Ordenári: a mértékadó szokásoktól, ízléstől, magatartástól mélyen elütő, Nyakusz: hosszúnyakú, nagy ádámcsutkájú ember, Hertelen szőke: világos, kesehajú, Banga: buta, rosszfejű, emiatt megbízhatatlan ember, Hőrögető: mindig a kiabálást tartja a meggyőzés fő eszközének, Bugrec: kilóg a sorból, Modrovics: komor, mindig gyanakvó tekintetű ember, Nyikori: mindig fanyalgó, ájtatoskodó, nyafogó ember, Puruc: korabeli testre szabott varratos mellény, Hupolag: dudor, daganat az állat testén, Sül: általában szarvasmarhák nyakán keletkezett dudor (tumor), amely egy idő után kifakadt és lassan gyógyult, Finak: fából készített fogantyús állati eledel (zab) kiosztására szolgáló alkalmatosság, Futrács: előre kiadagolt, összekötött takarmány (széna, lucerna stb.), Kotroc: állati ketrec, Izík: lerágott takarmány-maradék, Bürü: egyetlen palló, vagy gerenda az árok, vagy víz fölött, Vatolaj: fából készített elölnézetben a hordóra hasonlatos, csak jóval „rövidebb” ivóvíz tárolására szolgáló, a vizet hűvösen tartó, hátra vethető alkalmatosság, Kettes fazék: egyetlen fogantyúval ellátott, de két zománcozott edényt magába foglaló ebédhordó, Gőböl: hízott ökör, Langalló: kenyérsütéskor a megkelt tészta maradványából, laposra nyomott tészta, a kenyér bevetése után rövid időre a forró kemencébe téve fölséges, felejthetetlen eledel fokhagymával, vagy tejföllel, Porósza: kukorica darából, őrült mákkal, vagy dióval lepényesített kitűnő sütemény, Rénye: tojásrántotta, Bille mácsik: előzőleg kör keresztmetszetre hengerelt kifőtt tészta, Ides káposzta: paradicsomos káposzta, Melence: a zománcozott lavór fából készült elődje, Tuli: fekvő alkalmatosság, amelyet az ágy alá lehetett betolni, illetve kihúzni, Bilicke: a hajdani fiúk egyik legkedveltebb játéka, Buborka: uborka, Nyíg: nyűg, Bí: bő, Hí: padlás, Pinka: az ún. stráfozásnál a bank helye, Stráfozás: előre a földre meghúzott vonalra meghatározott távolságból fémpénzek célzott dobása mindaddig, amíg nincs telitalálat, azt követte a rázás, majd a mutyizás stb. stb., Míhe: méh, Divó: dió.