Jézus Mária! Leégett ma
Krasznahorka vára! Nem tudjuk még miért, de ez ebben a pillanatban mindegy.
Látom a fényképeket és olvasom a híreket – és nagyon szomorú vagyok. Nem csak
azért, mert ez a vár a felvidéki magyar múlt egy igen jellegzetes darabja, hanem
azért is, mert a vár szép és benne megannyi kincs. Most elképzelni sem tudom,
hogyan éghet le egy vár …, hogyan kaphat a tűz annyira erőre, hogy a teljes,
hatalmas tetőszerkezet fáklyaként lángoljon, a tűz martalékává váljon és
beomoljon. Ez a szomorú eset mutogatásnak, gyűlölködésnek lehet táptalaja,
pedig magyar és szlovák egyformán sirathatja a várat.Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Disable Copy and Paste
!->
2012. március 10., szombat
Krasznahorka büszke vára
Jézus Mária! Leégett ma
Krasznahorka vára! Nem tudjuk még miért, de ez ebben a pillanatban mindegy.
Látom a fényképeket és olvasom a híreket – és nagyon szomorú vagyok. Nem csak
azért, mert ez a vár a felvidéki magyar múlt egy igen jellegzetes darabja, hanem
azért is, mert a vár szép és benne megannyi kincs. Most elképzelni sem tudom,
hogyan éghet le egy vár …, hogyan kaphat a tűz annyira erőre, hogy a teljes,
hatalmas tetőszerkezet fáklyaként lángoljon, a tűz martalékává váljon és
beomoljon. Ez a szomorú eset mutogatásnak, gyűlölködésnek lehet táptalaja,
pedig magyar és szlovák egyformán sirathatja a várat.2012. március 6., kedd
Egy eset
Ezt is megírom, mert ez is a
mindennapok része. Van valaki, aki a rábízott feladattal nagyon elcsúszott,
úgy értem, napok, majd hetek teltek el azóta, hogy egy iratot be kellett volna
vinnie egy adott helyre. Erre nem került sor. Az oka nem lényeges, illetve csak
annyiban az, hogy az ok benne volt kereshető. A tunyaságában, lustaságban, vagy
felőlem akár abban is, hogy el volt foglalva nagyon-nagyon valami mással, mert
egy a lényeg: nekem ehhez nem volt közöm. Az a részfeladat, ami rám volt
szabva, azt megcsináltam és továbbítottam neki időben. A késése kiderült,
melyért megkapta a magáét. Mi történik? Velem takarózik! Rám hivatkozik. Engem
hozott majdnem kényelmetlen helyzetbe, mondván, hogy, amit átadtam neki, azzal
„nem tud mit kezdeni”. S mindezt úgy
teszi, hogy nekem erről fogalmam sincs, mástól tudom meg a történetet utóbb -
és azóta sem hív, azóta sem tisztáz, hanem hagyja, hogy az idő folyjon tovább,
mintha mi sem történt volna. Azt sem tudja, hogy tudom, hogy be akart mártani
és nyilván szépen fog a szemembe nézni legközelebb is, amikor találkozunk,
hiszen szerinte nem történt semmi - én meg különben sem tudom, hogy történt valami ... Nos, ez a kettő így együtt nem kiüti egymást.
2012. március 4., vasárnap
Tavasz
Már alig várom a tavaszt! Sirilla György jr. is megfürdött már a Balatonban és éppen Fonyódon ... úgyhogy ... már számolom ... még egy olyan teljes hónap van előttünk, amikor szinte biztos, hogy képtelenség lesz fürödni, mert így van ez már nagyon régóta, és ez az április. Május! Ez az első hónap, amikor inkább igen, mint nem - a fürdés a tóban.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)