Egy eset

Ezt is megírom, mert ez is a mindennapok része. Van valaki, aki a rábízott feladattal nagyon elcsúszott, úgy értem, napok, majd hetek teltek el azóta, hogy egy iratot be kellett volna vinnie egy adott helyre. Erre nem került sor. Az oka nem lényeges, illetve csak annyiban az, hogy az ok benne volt kereshető. A tunyaságában, lustaságban, vagy felőlem akár abban is, hogy el volt foglalva nagyon-nagyon valami mással, mert egy a lényeg: nekem ehhez nem volt közöm. Az a részfeladat, ami rám volt szabva, azt megcsináltam és továbbítottam neki időben. A késése kiderült, melyért megkapta a magáét. Mi történik? Velem takarózik! Rám hivatkozik. Engem hozott majdnem kényelmetlen helyzetbe, mondván, hogy, amit átadtam neki, azzal „nem tud mit kezdeni”. S mindezt úgy teszi, hogy nekem erről fogalmam sincs, mástól tudom meg a történetet utóbb - és azóta sem hív, azóta sem tisztáz, hanem hagyja, hogy az idő folyjon tovább, mintha mi sem történt volna. Azt sem tudja, hogy tudom, hogy be akart mártani és nyilván szépen fog a szemembe nézni legközelebb is, amikor találkozunk, hiszen szerinte nem történt semmi - én meg különben sem tudom, hogy történt valami ... Nos, ez a kettő így együtt nem kiüti egymást.