„Ha kérdezzük, hogy
minden emberi képzelet, akár fiatalos, akár elaggott, akár vidám, akár borús,
miért fordul egyforma kíváncsisággal a múlt felé, akkor minden bizonnyal azt
kell válaszolnunk, hogy a múlt egyetlen sétánk, egyetlen helyünk, ahol
megmenekülhetünk mindennapi bajainktól, nyomorúságainktól, önmagunktól. A jelen
meddő és kuszált, a jövőt titok fedi. Minden gazdagság, minden fény, a világ
valamennyi gyönyörűsége a múltban lakozik.” – Fenyő Miksa idézte valakitől az
Elsodort ország című írásában.
Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Disable Copy and Paste
!->