Beszterce ostroma

E "műelemzést" 1983. december 19-én írtam irodalom órára

"Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Témája hasonlít a „Különös házasság”-hoz. A hasonlóság keveredik a képzelet-szülte tényekkel. Élő alak Pongrácz István, a bevezető szerint maga Mikszáth is találkozott vele. Megragadta képzeletét a különc, aki kizárta életéből a XIX. századot. Utolsó várúrként élte életét, középkori szokásokat újított fel és háborúsdit játszott parasztjaival. Magas rendű művészettel az ábrándozásnak „színváltó, összetett bírálat és együttérzés, humor és szeretet, vád és védelem közt villódzó kettősségével” formálta meg típussá Pongrácz I. alakját. Kiemelte az egyszerű klinikai esetek sorából, hogy ne őrültséget lásson hősében az olvasó, hanem mániává erősödő illúziót, mely fokozatosan nyom el mindent a tudatban, melyek sorozatos konfliktusokká robbannak ki az illúzió és a realitás között. Mikszáth a nagyság és gyengeség különös keverékéből gyúrta össze hősét; alakja első összetett, bonyolult jelleme. A mély lélekrajz, a gondos motiváció, a cselekmény és a jellem harmóniája jellemzi. A hős múltba fordulását egyformán magyarázza a környezet, az ősök vonzása, a taszító jelen és az egyéniség lelki alkata.

Békés, szelíd ember volt, ha kettős világában élhetett. Pongrátz legnagyobb megrázkódtatása a szerelem és a szerelem elhullása. Apolkához fűződő érzelmei ellentétes módon nyilatkoztak meg. Részben lovagi formában, részben pedig a naiv szeretet alakzataiban. A téma komorabb színezetű, az író humora is mélyebb rétegeket jár át, mint korábbi alkotásaiban. Csökkennek a cselekményt dúsító anekdoták. A szerkesztésben az a különbség, hogy most nem történeteket kapcsol össze, hanem mindig újabb cselekményelemeket. Új emberkapcsolatok bekapcsolásával növeli azt a kontrasztot, amely Pongrátz István és a kor között tátong, amely a kor kisszerűségét húzza alá."