Az amerikai indiánok története tragédia, telis-tele iszonyatos igazságtalanságokkal és szenvedéssel,
szószegéssel, megszegett megállapodással - az indiánok kárára. Ebben a
tragédiában azonban nem találunk állami politikát, ami legalábbis az USA kormányát
illeti. Szó sincs arról, hogy állami politika rangjára emelték volna, hogy az
indiánt irtani kell, hogy a földjeiket, a vagyonukat el kell venni, hogy meg
kell alázni őket, hogy az állam ne tekintené őket embernek. Az állami politika
az volt, hogy az indiánoktól a földet szabályos vétellel meg kell venni, ahol
aztán megtörténhet a betelepülés. A kormányzat azonban képtelen volt megálljt
parancsolni a nyugat felé özönlő telepesek sáskahadának és erre már a
kezdetektől fogva képtelen volt (pl.: az Appalache-hegység vízválasztóját, mint
a nyugati határt – XIX. sz. eleje -, a fehér telepes, ha átlépte, hogy ott
földet vegyen birtokba, igen súlyos büntetésben részesült, adott esetben
kivégezték, de ez az elrettentés is kevés volt). Összességében talán azt lehet
mondani, hogy az állam mindig csak kullogott az események, az úgynevezett
„pionír imperializmus” hatásai után és gyakran semmilyen ráhatása nem volt az
eseményekre. Az indiánoktól megvásárolt földeket mindig kinőtte a fehér ember,
mert csak jöttek, jöttek, jöttek keletről nyugatra megállíthatatlanul … volt
már ilyen más népekkel is. Az állam a hadsereggel általában később jelent meg
az adott területen, mint a telepes. Ez a folyamat tele volt „túlkapásokkal”. Számomra
a legszívbemarkolóbb a nec-perce indián törzs nagy részének a sorsa, akiket az
őket észak felé üldöző hadsereg lényegében a halálba kergetett; agyonfagytak,
éhen haltak. Nagyon sok adalék olvasható erről a korról Vecseklőy József: a
Csillagsávos lobogó nyomában című kétkötetes munkájában is http://www.eladomakonyvem.hu/konyv/a-csillagsavos-lobogo-nyomaban-i-kotet-23527
Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Disable Copy and Paste
!->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése