A múlt a csend. Mostanában gyakran gondolkodom ezen. Főként
hajnalonta, amikor jönnek azok a furcsa gondolatok és képek. Ott tolonganak és
én nem hallok semmit, csak látom őket és csak érzem, hogy valamikor kellett itt
lennie hangnak is, hiszen az egész olyan idegen így, ilyen
csendesen. Így vagyok Fenyvessel, Fonyóddal, Péccsel és már kicsit Budapesttel
is. Így vagyok mindennel, ami a múltból tekint rám. Így vagyok mindennel, ami
az időben pontszerűvé vált. Így vagyok mindennel, amit nem lehet újra átélni. Néha így vagyok a jelennel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése