Egy floridai esetről

„Van itt egy fejlődő történet határainkon kívül, Floridában. Történt, hogy egy Trayvon Martin nevű 17 éves fekete srác (nevét beütve a facebook keresőbe eljutunk a „Justice for Trayvon Martin” oldalakra) 2012. február 26-án leugrott a boltba csokit venni. Hazafelé menet felfigyelt rá egy 28 éves, George Zimmermann nevű fazon, aki amolyan (fegyvert viselő) polgárőr. Hogy mi történt pontosan, senki nem tudja még, de az biztos, hogy Zimmermann agyonlőtte Martint a nyílt utcán. Zimermannt nem vette őrizetbe a rendőrség, mert nem büntethető egy floridai szabály szerint, mely megengedi a „halálos erejű” védekezést közvetlen veszélyt jelentő megtámadtatás esetén és „nem merült fel adat arra, amely megcáfolná Zimmermann állítását”, miszerint őt megtámadták – aki meg el tudná még rajta kívül mondani, hogyan történt szerinte, halott. Megjegyzem, nem ismerem a jogszabály pontos szövegét. A netet nézve munka után, sokan vitatják most e szabály helyességét Amerika szerte, mondván a fegyvertelen fiatal srác semmilyen veszélyt nem jelenthetett a nála pár tucat kilóval súlyosabb, nála több, mint tíz évvel idősebb, fegyvert hordó Zimmermannra, akinek pusztán az volt a baja eleinte, hogy egy fekete fiú kapucnit viselve gyanúsan viselkedik. Sokan mondják, hogy ezért „nem lenne szabad” meghalni. A helyi rendőrfőnök már lemondott (vagy visszahívta a helyi polgármester, nem tudom). Nem kívánok nagyobb feneket keríteni ennek az ügynek itt, mint amekkorát megérdemel (amellett, hogy nagyon sajnálom a fekete srácot). Arra gondoltam, talán felhívhatom a magam blamálása nélkül a kartársaim figyelmét ennek az ügynek arra az aspektusára, hogy lám, másfelé is vethet magas hullámokat egy jogszabály alkalmazásának a megítélése (ha a jogos védelmi helyzet ex lege talán más is ott, mint hazánkban, és, ha ott faji szempontok is berezonálnak, hiszen Zimmermann fehér). Továbbá arra, hogy figyeljük, hova fajul ez a dolog: az eset kapcsán megváltozik-e a jog, vagy marad minden a régiben, vagy más érzékenységekre helyeződik a hangsúly, vagy csak egyáltalán, hogyan kezelnek egy ilyen kérdést Amerikában. Persze csak, ha valakit érdekel.“

Szóval, megadtam néhány netes forrást és közzétettem ezt a szöveget a facebook „Kollégák” zárt csoportjában és érdeklődéssel figyelem a lecsapódást.