Vajon elveheti-e az életkedvét valakinek az, ha megkérik arra, hogy ne főzzön annyit, ha egyszer a főzés az élete kiteljesedése, sőt, a főzés az élete értelme, továbbá a főzés a benne lévő szeretet megnyilvánulása? Azt látom, hogy egy hozzám igencsak közel álló személy feleslegesnek érzi magát valami miatt és arra jutottam, hogy amiatt érzi feleslegesnek magát, mert aztat mondták neki, hogy ne főzzön (annyit), ezáltal azt a továbbiakban túlzásba sem viheti. :-) Ezen gondolkodtam - de csak egy pillanatig ...
Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Disable Copy and Paste
!->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése