Nyelvrokonság és hunhagyomány

Mennyire aktuális ma is...: „Régóta nem esett annyi szó a magyar őstörténetről, mint az utóbbi években. A forrásoktól, de még a legelemibb alapismeretektől is magukat gondosan távol tartó lelkes rajongók őstörténeti művekkel árasztják el a könyvpiacot, társadalmi folyóiratok vitáznak tudománytól eleve távol álló napilapok ankétoznak a magyar előidők alapvető kérdéseiről. A művelt magyar nagyközönség pedig tétován botladozik a délibábkergetőknek, a megszállott sámánkodóknak, a napi politika Sancho Pansáinak egyéni gusztusához, világnézetéhez szabott, egymással homlokegyenest ellenkező „elméletei” közt, és reménytelenül, kielégítetlenül keresi továbbra is a feleletet a nagy kérdésre: kik is vagyunk, honnan is jöttünk?” – Ligeti Lajos mongolista-turkológus-sinológus előszava a Magyarság őstörténete című tanulmánykötethez, 1943. Az idézetet Sándor Klára Nyelvrokonság és hunhagyomány című könyvében (Typotex Kiadó, 2011) olvastam. Sándor a kérdéshez szakavatottan, nagy tudással közelít nyelvtörténeti és művelődéstörténeti aspektusból. Terjedelmes munka, tele sok izgalmas megállapítással. A nemzeti hagyomány hívei is olvashatják és olvassák is el, bár meglehet, ők máshoz vannak szokva.