Számítsunk be!

Az írás 2004-es megszületése óta a beszámítás perbeli elbírálásában van változás, a bevezetőben felhívott "forráshely" szövege nem ugyanaz ma, mint volt 2004-ben. Ennek ellenére állítható ma is, hogy relatíve hatályos, vagy relatíve hatálytalan (mondjuk, ahogy csak akarjuk) ítélet, mint végrehajtható okirat lehet "sikeres" végrehajtási eljárás alapja még akkor is, ha a követeléssel szemben támasztott beszámítási kifogás utóbb sikerre is vezet. Ezt én jogi anomáliának tartom s itt összefoglaltam, miért. A lényegből nem von le semmit, hogy a bíróság ma már nem ugyanazokat a körülményeket vizsgálja a kereset önálló elbírálhatósága körében beszámítás esetén. Pp. alatt a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv.-t értem. Előre is elnézést kérek, ha a bonyolultnak tűnik a fogalmazvány, semmi baj, ha a valaki pár sor után nem folytatja.  

Tehát:

A beszámítási kifogásról

1.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya (A.) 47.§ (2) bekezdése értelmében „A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.” Ilyen, a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosító, a polgári bíróságok által kötelezően alkalmazandó jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság 3/2000. Polgári jogegységi határozata is, mely a Magyar Közlöny 2000 évi 72. számában és a Vízügyi Értesítő 2000. évi 9. számában jelent meg (hozzáférhető a http://www.lb.hu/joghat.html oldalon is) és kötelező eljárást rendez a kereset egészének elbírálásáról részítélettel arra az esetre, ha az alperes beszámítási kifogása miatt a tárgyalás elhalasztása szükséges. A jogegységi határozat a Pp. 213.§ (1) bekezdésében írt, az ítélet teljességének elve alól kivételt engedő (2) bekezdés alapján arra a következtetésre jut, hogy „A jogszabály azáltal, hogy az adott tárgyaláson még el nem bírálható beszámítási kifogást önmagában is részítélet hozatalának lehetséges okai közé sorolja, egyben elhárítja az akadályt a további tárgyalást nem igénylő – akár a kereset egészét kitevő – kérdések eldöntése elől. Ha a beszámítási kifogás utóbb sikerre vezet, a részítélet folytán pervesztes alperes sérelmének orvoslását megfelelően biztosítja a részítélet relatív (feltételes) jogereje.”. Valamint: „A másodfokú eljárásban érvényesülő részleges kivételtől eltekintve (Pp.247.§ (3) bek.) nincs olyan eljárási szabály, amely a beszámítást az ellenkövetelés azonnali és kétségtelen bizonyítottságához (likviditásához) kötné.”.

Tapasztaltam, hogy ebből az következik, a követelés és az annak kioltására előterjesztett beszámítási kifogás elbírálása elválhat egymástól, ha a másodfokú bíróság a felperesi követelés alaposságát megállapítva részítéletet hoz és kötelezi az alperest a vele szemben előterjesztett követelés teljesítésére, miközben az ügyben eljárt első fokú bíróságot az alperesi beszámítási kifogás alapossága vizsgálatára utasítja.

Ez az eljárás a jogegységi határozat szerint az eljáró bíróság belátásától függhet, vagyis (i) a konkrét körülmények mérlegelésével kell döntenie abban a kérdésben, hogy részítélet esetén nem sérül–e szükségtelenül a beszámítási kifogást előterjesztő alperesnek a szembenálló követelések együttes elbírálásához fűződő érdeke, illetőleg (ii) mennyiben indokolt a felperes jogvédelme, vagy (iii) pergazdaságossági okból a jogvita részleges lezárása.

A jogegységi határozat a Pp. 213.§ (2) bekezdése alapján rögzíti, hogy „A beszámítási kifogás tárgyában folytatott pert befejező ítélet tartalmát illetően a Pp. csak a jogerős részítélet hatályon kívül helyezhetőségét és módosítását említi, s nem szól az ítélet rendelkező részének tartalmáról, ha a részítéletben a bíróság a keresetet egészében bírálta el, s a beszámítási kifogás a per következő szakaszában alaptalannak bizonyul.”.

Emlékeztetőül: a Ptk. 296.§ (1) bekezdése alapján „A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.”, a (2) bekezdés értelmében pedig „A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.”

2.

A konkrét ügyben, melyben beszámítási kifogást előterjesztő alperest képviseltem, az első fokú ítélet a felperes keresetét és az alperes beszámítási kifogását elutasította. Felperesi fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a jogegységi határozatra hivatkozva – az érdemi rész tekintetében lefolytatott bizonyítási eljárás alapján – részítéletet hozott, melyben az első fokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és a felperes kereseti kérelme tekintetében az azt elutasító rendelkezést megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesi követelés összegét és a részperköltséget, az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes beszámítási kifogása elutasítására vonatkozó rendelkezését pedig hatályon kívül helyezte és ebben a részben az első fokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az 1. pontban írtakra utalva ennek a másodfokon hozott részítéletnek a jogereje feltételes (relatív), mert a Pp. 213.§ (2) bekezdése alapján a megismételt eljárásban az első fokon eljáró bíróság által hatályon kívül helyezhető, vagy megfelelően módosítható – a beszámítás alapossága tükrében. Megjegyzem, a részítéletből nem tűnt ki az a mérlegelési szempont (az 1. pontban írt (i),(ii), vagy (iii) jelű szempontok valamelyike), mely a bíróság belátását a részítélet meghozatalához terelte, pusztán az a logika, hogy az alperessel szembeni követelés miért alapos. A részítélet „hagyományos értelemben” jogerős, fellebbezésnek helye nincs; az egyetlen „jogorvoslat”–ot a Pp. 213.§ (2) bekezdése második mondata kínálja, vagyis, ha az első fokon eljárt bíróság a megismételt eljárásban hatályon kívül helyezi, vagy megfelelően módosítja a másodfokú bíróság részítéletét.

3.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 13.§ (1) bekezdése a végrehajtás általános feltételei körében meghatározza, hogy a végrehajtható okiratot mikor lehet kiállítani. A jogegységi határozat alapján meghozható részítélet végrehajtandó határozat, mert mindenben megfelel a Vht. 13.§ (1) bekezdésében írtaknak, mert (i) kötelezést (marasztalást) tartalmaz, (ii) jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és (iii) a teljesítési határidő letelt (esetünkben letelt). Tekintve, hogy a Vht. nem ismeri a feltételes (relatív) jogerő fogalmát, a 2. pontban írt részítélet alapján bírósági végrehajtásnak lehet helye, ha a Vht.6.§ (1) bekezdésében meghatározott eljárás nem vezetett eredményre. A konkrét ügyben azonnali beszedési megbízás útján, a Vht. fogalomrendszere alapján jogerős és végrehajtható határozat (a részítélet) felhasználásával a felperes hozzájutott a követeléséhez, még azt megelőzően, hogy a megismételt első fokú eljárásban a beszámítási kifogás vizsgálatára és a részítélet hatályon kívül helyezésére esetlegesen sor kerülhetett volna.

4.

Abban a meggyőződésben, hogy beszámítani csak ténylegesen (nem „elméletileg”) fennálló követelésbe lehet, illetve (már) fenn nem álló követelésbe beszámítani nem lehet, mert nincs amit a beszámítás rendeltetése szerint megszüntet(het), ezért (kínomban) a Pp. 156.§ (1) bekezdése alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettem elő a megismételt első fokú eljárást lefolytató bíróság előtt kérve, hogy a bíróság kötelezze a felperest annak az összegnek a visszafizetésére, melyhez az azonnali beszedési megbízással hozzájutott arra való hivatkozással, hogy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása ezt indokolja. A „jogvitára okot adó állapot”–ot a felperes ténylegesen fennálló (fennállandó) követelésében jelöltem meg, mert ezt a beszámítási kifogás elbírálhatósága alapfeltételének tekintettem – ha nincs állított kötelezettség, nincs mibe beszámítani sem. A kérelmet elutasító határozat ellen beterjesztett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elutasító határozatot helybenhagyta, tekintve, hogy a „Felperes részítéletbe foglalt követelését tehát az inkasszó – az alperesi beszámítási kifogást érvényesíthető módon – nem szüntette meg, a megismételt eljárás tárgya a beszámítási kifogás vizsgálata.”

5.

Ilyen előzmények után, a már csak a beszámítási kifogás alapossága vizsgálatára szűkített megismételt eljárásban kértem, hogy a Pp. 213.§ (2) bekezdése alkalmazásával a helyi bíróság helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság (a felperes által már végrehajtott) részítéletét és kértem, nyilatkoztassa meg a felperest arra, van–e követelése az alperessel szemben és ennek mekkora az összege. A válasz nem volt meglepő, midőn megtudhattuk, hogy a felperesnek nincs követelése az alperessel szemben.

6.

Eljátszva a gondolattal, melyet a Ptk. 296.§ (2) bekezdése generál, miszerint „A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.”, talán nem felesleges, ha felteszem a kérdést: beszámítási kifogás előterjesztése esetén megszüntetheti–e bármi más (is) a követelést, mint maga az alapos beszámítási kifogás? Lehet–e a felperesi követelést „eljárásjogi” (feltételes, „relatív” jogerő?) szempontból fennállónak tekinteni annak ellenére, hogy a követelés a valóságban már nem áll fenn? Ha lehet (és a gyakorlat alapján lehet), akkor a részítélet alapján vezetett sikeres inkasszó a követelést „eljárásjogilag” nem szünteti meg (csak a valóságban…). Így válik egy már nem létező felperesi követelés technikai munkafogalommá (csak elméletileg fennállóvá) perben azért, hogy az alperesi beszámítási kifogást beszámítási kifogásként lehessen még értelmezni a Pp. 252.§ (3) bekezdése alapján annak keretét megadó megismételt elsőfokú eljárásban. Ez az anomália a felszínre különösen akkor kerül, ha a beszámítási kifogás a megismételt eljárásban netán alaposnak bizonyul, mert az „minden kétséget kizáróan” is megszünteti az alperesi kötelezettséget – azt, ami akkor a felperesi követelés hiányában ténylegesen már fenn sem áll (inkasszó)…, legfeljebb a fejekben. És itt lóduljon meg a fantázia: hogyan jut az alperes a pénzéhez egy az alperesi kötelezettséget ekkor már egyébként is pusztán „eljárásjogi értelemben” megszüntető ítélet alapján?

A 3/2000 Polgári jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, a felperesi követelést alaposnak találó részítélet szükségtelenül sérti a beszámítási kifogást előterjesztő alperesnek a szembenálló követelések együttes elbírálásához fűződő érdekét, a részítélet ezzel az érdekkel kifejezetten ellentétes, melyet akár addig fokozhatok, hogy a részítélet a beszámítás, mint jogintézmény értelmét kérdőjelezi meg. A felperesi követelést alaposnak találó részítélet minden esetben kizárólag a felperes érdekét szolgálja, mert attól függetlenül, hogy a megismételt eljárásban sikeres–e az alperes beszámítási kifogása, a felperes már előre hozzájuthat a követeléséhez, vagyis a követelését ténylegesen megszüntetheti. A Pp.121.§ (1) bekezdés c) és e) pontjait figyelve, hogy ebben az esetben fennáll–e még a felperesi kereset („technikailag” biztosan), abba nem bonyolódom bele. Az világos azonban, hogy legalább a lehetőség adott arra, hogy bíróság a megismételt eljárásban hozott ítélettel utóbb azt állapítsa meg, hogy az alperes kötelezettsége a sikeres beszámítás folytán fenn sem áll – ezért nyilván már akkor sem állt fenn, amikor a részítélet megszületett. Ha ez az ítélet jogerőre emelkedik, vagy a felperesi fellebbezés ellenére a másodfokú bíróság, mint alaposat helybenhagyja, a korábbi (a felperes által végrehajtott) részítélet kizárólag a felperes érdekét szolgálja anélkül, hogy az ügy végére pont kerülne. Az alperes ugyanis nincs a pénzénél, viszont elbírált fellebbezés esetén birtokában lehet a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság azon ítéletét helyben hagyó immár ítélete, mely önnön korábbi részítélete hatályon kívül helyezését alaposnak találja.

7.

Ügyfelem megunta az évekig tartó huzavonát és a megismételt eljárásban visszavonta a beszámítási kérelmét. Tudomásul vette, hogy „nincs igaza”, igaz ezt meg nem értette. Fejtegetéseim teljesen hidegen hagyták. Igaza volt. Az nyilván rám tartozik, hogy meggyőződésem szerint olyan bizonyítékokat csatoltunk a beszámítási kifogás megtételekor, amelyek sikerre vezethettek volna a megismételt eljárásban is. A vázolt kérdéskör azonban talán mégiscsak nem elvi.