„Az az ember, aki emlékszik
történetekre, versekre, dalszövegekre, sporteredményekre, kémiai képletekre,
matematikai műveletekre, történelmi évszámokra, bibliai idézetekre és bölcs
mondásokra, előnyösebb helyzetben van, mint az, aki ezt a készséget nem fejlesztette
ki magában. Tudata ugyanis nem függ attól a rendtől, amelyet környezete vagy
biztosít számára, vagy nem. Mindig el tudja szórakoztatni saját magát és
értelmet lel saját gondolatai világában. Míg másoknak külső ingerekre – tévére,
olvasásra, beszélgetésre, vagy drogokra – van szükségük, hogy az elméjük ne
kalandozzon el a káosz felé, az az ember, akinek az emlékezete tömve van
információmintákkal, autonóm és önálló személyiség. Mi több, az ilyen ember
társaságnak is sokkal kellemesebb, mert megoszthatja másokkal a tudatában rejlő
információt, és így azoknak a tudatában is rendet teremt, akikkel kapcsolatba
kerül.” (Csíkszentmihályi Mihály – Flow)
Egy decemberi estén, fagyos szélben külföldi barátaimmal az egyik balatoni kőmóló végén voltam; beszélgettünk. Ők akkor látták először a tavat és az ottani fényeket. Megfigyelhettem, hogyan viszonyulnak ahhoz, ami nekem az életem részét képezi kis koromtól fogva. Az élet tele van ehhez hasonló reggelekkel, nappalokkal, estékkel. Elhatároztam, hogy megírom őket és egy részüket elhelyezem ezen a blogon. Másról is írok. Aki megtisztel az olvasással, megjegyzésével megoszthatja véleményét.
Disable Copy and Paste
!->

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése